Kedvezni akarok a festőbrigádomnak - a férjemnek és a gyerekeimnek - igyekszem nagyon finomakat sütni-főzni, lehetőleg a kedvenceiket, hogy jobb kedvvel fejezzék be az utolsó helyiséget is, a nappalit, és akkor végre vége ennek a cirkusznak.
Gyönyörű szép, tiszta és friss lett minden, olyan újillatú.
Na persze még jön a nagytakarítás és akkor készen vagyunk.
Alig várom már.
Ezt a fánkot Takarékos Évinél láttam, tetszett, hogy egyszerű és gyors, imádjuk a fánkokat mindenfélét és minden mennyiségben, Évi adagjához képest rögtön dupla mennyiséggel indítottam és tényleg nagyon gyorsan készen lett a hatalmas adag.
Életem eddigi legjobb, ha nem "A legjobb" fánkja, könnyű foszlós a tészta, csak úgy eteti magát.
Degeszre is ettük magunkat.
Rengeteg lett, beugrott egy barátunk, akit szintén megkínáltunk a friss meleg fánkból és még a párjának is küldtem egy tállal, mert tudom, hogy ő is szereti.
Na szóval egy szó mint száz, ez a recept marad a fő fánkreceptem, így döntöttem, valami csodafinom, nem beszélve, hogy semmi faxni nincs vele, tényleg egyszerű és nagyon gyors.
Tejfölös fánk
2 ek. olaj
4 tojás sárgája
1 dl tej
0,5 liter tejföl !!! igen, fél liter !!!
3 ek. cukor
vaníliáscukor
csipet só
1 citrom reszelt héja
60 dkg liszt
1 tasak élesztőpor
5 dkg puha vaj 10 perc elteltével hozzáadni a dagasztás közben
1 marék mazsola /opcionális/ ugyan most nem volt benne de legközelebb teszek hozzá
A hozzávalókat a fenti sorrend szerint beraktam a kenyérgépbe, ami szépen megdagasztotta és megkelesztette nekem az egészet.
Ha nincs gépe valakinek akkor így készítse: tálba szitálni a lisztet. az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttatni és a liszt közepébe önteni, majd az összes többit is hozzá és jól összegyúrni, majd addig dagasztani míg elválik a kéztől és a táltól és szép sima hólyagos lesz a tészta.
Ez nagyon kemény munka, ezért ajánlom mindenkinek, hogy inkább vegyen egy kenyérgépet, nagyon megéri az árát, már egész olcsón is lehet kapni, és ezzel megkíméli az egész karját, vállát, kézfejét ettől. Tudom, hogy mit beszélek, mert nagyon sok kelt tésztát gyúrtam-dagasztottam be puszta kézzel és tudom, mennyire fájt a végére mindenem.
Amikor kész a dagasztás, letakarva hagyjuk a duplájára kelni.
Amikor megkelt, akár géppel vagy kézzel történt, kiborítom bőven lisztezett deszkára - óvatosan, mivel nagyon gyenge, lágy és puha a tészta - én nem kinyújtottam, hanem csak óvatosan széthúzogattam minden irányban és szerettem volna kis fánkokat, ezért nem is a fánkszaggatóval hanem a legnagyobb pogácsa szaggatóval vágtam ki a kis kerek formákat, mindegyiknek a közepébe az ujjammal fúrtam lyukat, ez látszik is, mert nem szabályos, csak ahogy esett éppen.
Amikor az összes ki lett szaggatva letakartam megint és hagytam kelni kb. 20 percig, lehet, hogy tovább is, mert közben olvastam és elfelejtkeztem az időről.
Olajat forrósítottam és szépen sorban kisütöttem mindet, úgy, hogy a fánkok a tetejükkel lefelé kerültek be az olajba.
Egyszer sem tettem fedőt a serpenyőre, a fánkok mindkét oldala szabadon, fedetlenül sült pirosra, viszont a forró olajban a duplájukra nőttek sülés közben.
Érdekes, hogy ugyan kisebb formára lettek kiszaggatva de mégis nagyon nagyra sültek mire készen lettek.
Hiába szerettem volna kisebb alakú fánkokat, akkorák, sőt nagyobbak lettek mint a hagyományos szalagos fánk, viszont habkönnyűek, foszlósak, nagyon finomak.
Rengeteg féle lekvárral ettük, mert kipakoltam a hűtőből az ott lévő összes bontott lekváros üveget, hogy végre fogyjon, hát volt ott barack, som, meggy, feketecseresznye, fügelekvár.
Ezek foglalják el a legtöbb helyet a hűtőben, a reggeli vajaskenyérre kenegetés miatt.
Mindenkinek szívből ajánlom ezt a fánktésztát, tökéletes és nagyon finom.
Köszi Évi a receptet.
